Bár az ember átlagéletkora folyamatosan nő, sokan nem tudnak belenyugodni abba, hogy az utolsó néhány évet, évtizedet idősen kell leélniük. A fiatalság mítosza napjaink egyik meghatározó élménye.
Az ember különös lény. Soha sem elégedett azzal, amit kapott, amije van. Mindig újabb és újabb problémákat keres magának, amelyeket megpróbál megoldani, sokszor sikertelenül. Ilyen probléma-keresés ősidők óta az öregedés okainak megértése és ezzel párhuzamosan örök fiatalság titkának megtalálása. Sokaknak mindent megér, hogy látszólag dacolni tudjanak a múló idővel, miközben a társadalom folyamatos elöregedésének lehetünk tanúi. Tévhitek sokan gondolják azt, hogy idősebb korra jellemzőek a fájó, nyikorgó ízületek. Sajnos ez nem így van. Egyrészt nagyon sokszor már fiatal korban is – főként elhízott, a testmozgást notóriusan kerülőknél – jelentkezhet ez a jelenség. Másrészt bizonyított tény, hogy mozgással elkerülhető, illetve későbbre tolható e kellemetlen kórkép megjelenése. Az öregedés biztos jelének tekintik a csontritkulás megjelenését, a hajlott hátat.
A tény azonban az, hogy a 100 év felettiek csupán 56%-a szenved csontritkulásban, és átlagosan 87 éves korban diagnosztizálják ezt a betegséget. A csökkenő libidó hátterében sem az öregedés, hanem sokszor kezelhető betegség áll. Nem véletlen a mondás, hogy ” a vén kecske is” vagy ” nézd az anyját, vedd el a lányát”. Bizony van igazság ebben a mondatba.
Az öregedéssel kapcsolatosan jórészt a gének diktálnak. Ám nem lehet mindent a génekre fogni, vagy éppen bízni bennük. Életvitelünk nagymértékben befolyásolja ugyanis azt, hogy miképpen fogunk megöregedni. Sok idős emberre jellemző sajnos, elvész a kreativitása. Ez is megelőzhető azonban úgy, hogy idősebb korunkban is sokat járunk közösségbe. Ahogy az sem igaz, hogy az agy mérete hároméves korunk után csökken. Az agy megfelelő „tornáztatásával” folyamatosan új kapcsolatok alakulnak ki a neuronok között, így nem feltétlen kell időskorunkra „elbutulnunk”. Az agy „méretének” csökkenése egyébként leginkább a hipotalamusz területére korlátozódik, és ez is sokkal inkább köthető a stresszhez, mint a korhoz. Sok fiatal gondolja azt, hogy az idősek mindig nyűgösek és boldogtalanok. A kutatások szerint azonban 100 évesek 70%-a boldognak vallja magát.
Nincs ebben semmi titok, ha van életcélod, tennivalód és családod, nem lehetsz boldogtalan.
Az öregedés folyamata
A tévhitek „megcáfolása” után tekintsük át, hogyan zajlik az öregedés folyamata? Dr. Iván László, híres gerontológus nagyon sokat foglalkozik ezzel a témával. Szerinte „az öregedés, természetes vagy normál folyamatok időbeni változásait jelenti, (fiziológiás öregedés). Kritériuma, hogy nem kóros változások, betegségek indítják és az érintett működések egyensúlya (homeosztázisa) nem borul fel, csupán a „tól-ig” kapacitása szűkül be és ezek miatt érzékenyebbé, sérülékenyebbé válnak, hajlamosítva kóros elváltozásokra, gyakoribbá váló betegségekre”. Lerövidítve: az öregedés nem más, mint a szervezet reprodukciós érettsége után fellépő progresszív, funkcionális kapacitáscsökkenés. Ha még egyszerűbben szeretnénk megfogalmazni, ezt mondhatnánk: Az öregedést mindig korhoz mérjük.
Gyakran – tévesen – a kozmetikai diagnosztika során is használjuk a számomra elfogadhatatlan „korának megfelelő” kifejezést. Milyen korának megfelelő? Kinek megfelelő? Már csak ezért sem helyes ez a kifejezés. Az emberi életkort kétféleképpen értelmezhetjük:
– kronológiai (naptári, anyakönyvi életkor)
– biológiai – a szervezet tényleges fiziológiás állapotát vesszük figyelembe
A kettő sokszor köszönő viszonyban sincs egymással, így elég nehéz eldönteni, hogy ki mit ért „korának megfelelő” alatt.
Ettől minden öregedés egyénre szabott, nem általánosíthatunk. Ennek megfelelően az igazán hatékony kezelések egyénre szabottak! Ezt fontos tudnunk vendégeink kezelésekor is! Miért és hogyan tegyük egyénivé az öregedő bőr kezelését?
A te szépséged az én szenvedélyem, keress meg, egy egyéni díjmentes állapotfelmérésre és tanácsadásra, hogy valóban a Te bőrödnek, megfelelő kezelést és otthoni ápolást állíthassunk össze!